Gondolatok az V. Magyar Pszichoanalitikus Filmkonferenciáról

VMPF_Plakat_2014_small

A pécsi Apolló mozi adta a helyszínét a 2014.11.20. és 2014.11.22. között megrendezett V. Magyar Pszichoanalitikus Filmkonferenciának, mely a TITOK témakör köré szerveződött. Több szekcióban kaptak helyet filmvetítések, kerekasztal beszélgetések, előadások.

Ebben az írásban leginkább személyes gondolataimat, érzéseimet kívánom megosztani az olvasókkal azokról az előadásokról, amelyeken volt alkalmam részt venni, ugyanis – mivel csak péntekre sikerült nagy nehezen szabadságot kivennem a mindennapi taposómalomból, ezért – csak a péntek-szombati előadások egy részét hallottam.

Időrendi sorrendben az első a Péter Orsolya Márta és Zana Ágnes által tartott Titkos identitások egy populáris (?) műben: A Sátán megjelenítése Luigi Magni Legyetek jók, ha tudtok című filmjében című előadás volt. A Neri Szent Fülöp életéről szóló filmet az előadók érdekes megvilágításba helyezték, hiszen a nagyközönség által inkább populárisnak titulált alkotás valódi mélységeibe sikerült bepillantást engedniük. Előadásukban megvizsgálták a Sátán különböző megjelenési formáit (üstfoltozó, seprűkötő asszony, szobrász, szép mór leány), ezek titkos identitásait, szerepeit Neri Szent Fülöp életében és munkásságában, valamint a film és annak magyar változata közötti különbségeket. Megtudtuk, hogy az eredeti műből közel egy órányi anyag hiányzik a hazai verzióban, valószínűleg vallási okokból, hiszen a film jelentős valláskritika is egyben. Levetítették a film egyik kulcs jelenetét is, melyben a „csábítás/megkísértés és a halál/a lélek eltávozásának metaforikus ábrázolása jelenik meg a halál és az erotika gondolatkörének késő középkori jelenségeire reflektálva” (Péter-Zana, MPF Programfüzet, 2014). A film (idillikus) halálábrázolása egyedi a maga korában. A szimbólumrendszerbe betekintve érzékelhetjük, hogy mégsem olyan kedves-bájos karácsonyi történettel állunk szemben.

A következőkben vámpírfilmes előadásokat hallottunk. Az első, igen látványosan és izgalmasan megkomponált előadás Dobos Elvira: A vámpír árnyéka című előadása volt, melyben Mehrige A vámpír árnyéka című, 2000-ben készült filmjét boncolgatta szét rétegeire, miután alapos betekintést nyújtott a filmművészet történetében megjelenő vámpíralakok tipológiáiba (szörnyeteg vámpír, delejező vámpír, csábító vámpír, művész vámpír, stb.). Számomra a vámpírfilmek legérdekesebb kérdése az, hogy vajon a múlandóság vagy az öröklét lehet-e értékesebb. Többek között ez a kérdés is megjelenik a második előadás során tárgyalt Twilight Saga-ban is, bár az előadó, Hódosy Annamária a széria más aspektusai mentén prezentált. Előadásának címe Fantasy és kamasz szexualitás, melyben a tinédzserkorra jellemző szexuális motívumokat elemezte a film szimbolikáján keresztül. Kérdésként merült fel, hogy az Alkonyat szimbólumrendszere milyen módon talál utat a kamaszok lelkének mélyebb bugyraiba, válaszként talán a legfontosabb a mesék (itt: fantasy, mint mese) lelki fejlődést elősegítő tudattalan hatásainak említése volt.   

A délutáni előadások közül Turnacker Katalin Transzgenerációs titok-átvitel: A nagy szépség című előadását emelném ki. Az előadó azt kutatta, hogy Paolo Sorrentino filmje, értelmezhető-e úgy, mint a kulturális tudattalan része, hiszen számos ponton kapcsolódik Fellini művészetéhez. Azt feltételezi, hogy a tudattalan tartalmak nem csupán egyéni élettapasztalathoz, családi traumákhoz, stb. kötődhetnek, hanem a kultúrák egymásra való reflexiói, kölcsönhatása révén is továbbadódhatnak. Közben csodálatos jeleneteket láthattunk a filmből, annak képi és tartalmi világából, mely engem leginkább az egzisztenciális pszichológiai vonatkozások miatt érintett meg. A történet Jep Gambardella-ról szól, aki, író és újságíró a római társasági élet központi figurája. Annak ellenére, hogy tehetséges írónak tartják, mindössze egyetlen könyvet írt, azt is 40 évvel ezelőtt. Jep az írás helyett legtöbb energiáját abba fekteti, hogy részt vegyen a felső tízezer társasági rendezvényein, a hajnalig tartó partikon és bulikban. Jep 65. születésnapja után egyre inkább elgondolkodik élete értelmetlenségén, olykor iróniával, olykor rezignáltan gondol önmagára és arra a társadalmi elitre, amelynek ő is részese. Továbbra is részt vesz a partikon, de közben bejárja Rómát. Régi és új ismerősökkel találkozik leginkább azért, hogy megtalálja a fecsegés és a zaj mögött meghúzódó “nagy szépséget”.

Csodálatos idézetek hangzottak el a filmből:

„Mindent eltemet a fecsegés, a zaj, a csend és a szemlélet, az érzés és a félelem. A szépség apró villanásai. És azonfelül a szánalmas züllés… A többi csak bla-bla-bla… Az utazás születéstől a halálig tart. Emberek, állatok, városok, minden a fantázia műve. Olyan, mint egy regény, semmi más, mint egy kitalált történet…”

Péntek délután elmaradt az a szekció, amin szerettünk volna részt venni, így szombaton csatlakoztunk vissza a konferencia életébe. Mivel sajnos több előadó lebetegedett, ezért levetítették a csütörtökön már bemutatott Czigány Tamás: Máté-Passió című megrázó dokumentumfilmjét, melynek hatása sokkoló volt. A film 1966-ban az oberhauseni fesztiválon különdíjat nyert és 1967-ben Oscar díjra is jelölték. A rendezők ezzel emlékeztek meg a holocaust 70. évfordulójáról. A Máté-Passió zenéjére bemutatott képsorok a szívünk mélyéig hatoltak, valósággal éreztem a megjelenített fájdalmat, jól esett volna beszélgetni utána, de sajnos erre nem volt mód. Nem is tudtunk ráhangolódni a következő előadásra, ebből is látszik, hogy az alkotások befogadását követő beszélgetés segíthet érzéseinket, gondolatainkat a helyükre tenni, a látottakat valóban feldolgozni.

Egy kis szünet után Hortobágyi Ágnes: A vágy titkos tárgyai Jan Svankmajer A gyönyör összeesküvői című filmjében címmel készült előadása következett. A gyönyör összeesküvői némafilm a hangos film korában. De nem csak ezért fura és számomra befogadhatatlan. Szereplői perverz emberek, akik perverzióik által kapcsolódnak egymáshoz, azonban valódi emberi kapcsolatokat képtelenek kialakítani. A filmben nincsenek identitások, nincs jellemábrázolás. Csak és kizárólag a bizarr perverziók. Láthattunk belőle jeleneteket és talán mert annyira hihetetlen és idegen volt az egész, ezért tudtam figyelni, de közben erősen küzdöttem a gyomrom korgása és beleim harca által keltett morajlással, bízva abban, hogy más nem vagy csak kicsit hallja. Aztán ettől az egész groteszk helyzettől, hogy ott ülök és a lábujjait pontyokkal szopogattató nőt és rádióból szexgépet készítő férfit és ezek hasonló társait nézem, közben hangosan lázadnak a belső szerveim, elfogott a nevetőgörcs, amin iszonyú nehézségek árán tudtam csak uralkodni. Szerencsére a filmen mások is nevettek. Mindenesetre vidám volt, de sosem jutna eszembe végignézni. Beteg film, beteg rendező? Felmerült bennem az a kérdés is, hogy mi visz rá valakit, hogy ilyen alkotást elemezzen és adjon elő.

Ezt követően egy előadást sajnos sikeresen végigaludtam, de az utolsóra igencsak felébredtem, számomra – mint régi filmklub résztvevőnek – ez nyújtott a legtöbbet és talán emiatt mondom, hogy mindenképpen érdemes volt elmenni a konferenciára. Fecskó-Pirisi Edina A filmbe rejtett titok pszichodramatikus felfejtése című nagyon izgalmas, tanulságos, jól felépített és szépen kivitelezett előadásról van szó.  Fecskó-Pirisi Edina Erdélyi Ildikóval a Károli Gáspár Református Egyetem Interkulturális és Szociálpszichológia Tanszékén végzett oktatómunkájukat prezentálta. A hallgatókkal létrehozott filmes dráma egyfajta sajátos filmfeldolgozásként és személyiségfejlesztő munkaként értelmezhető. Közvetett önismereti munka filmélménnyel. Megismerhettük a filmbefogadással kapcsolatos főbb elméleteket (Holland: befogadóválasz-elmélet, Oudart: varrat-elmélet, Metz: Screen paradigma, Lacan: tükörstádium-elmélet), melyeket Fecskó Edina PHD dolgozatának felhasználásával magam is megemlítettem a szakdolgozatomban. Az elmélet mellett pedig betekintést kaptunk a folyamatba, melynek során az oktatók a filmbefogadás elméleti összetevőit ötvözték a pszichodráma gyakorlati elemeivel. Feldolgozták többek között a Szédülés, a Zongoralecke, a Mások élete című filmeket, valamint Almodovar számos filmjét. A választásuk mindig olyan művekre esett, melyek hidat képeztek a film és az emberi lélek között. Munkájuk során végignézték az adott filmet, majd bevezető beszélgetés („Milyen érzéseket keltett a mű?”) után a hallgatók által kiválasztott, a film által felvetett témát eljátszottak a pszichodráma módszere szerint. A feldolgozás szakaszai: felmelegedés szakasza, témaválasztás, döntés a feldolgozásról, drámajáték (szerepcsere, duplázás, tükrözés, stb. pszichodráma elemek alkalmazásával), végül az integráció, ahol az élményeket és érzéseket be tudták építeni. A folyamat az ún. sharing körrel zárult, melyben a résztvevők elmondták, mi és miért érintette meg őket a leginkább, s megbeszélték a film pszichodinamikai elemeit. A munka során az oktatók megállapították, hogy a résztvevők általában olyan témákat választottak a drámajátékhoz, amik számukra hiányoztak a filmből. Ez reflektál a varrat-elméletre, ahogy a filmből kimaradt részeket játsszák el, s a hiányokon keresztül létrejön a „varrat”. Az előadó kihangsúlyozta, hogy ez a filmes drámajáték a hallgatók esetében azért is különleges, mert – mivel ismerik egymást – ezért személyes tartalmak megosztását nélkülözve, áttételesen dolgoztak az érzelmeikkel. A hallottak nagyon sok ötletet és tanulságot adtak a filmekkel és filmklubbal végzett munkánkhoz.

A konferenciával kapcsolatos összbenyomásom pozitív, kimozdított a mindennapok egyhangúságából, érdekes, továbbgondolásra késztető előadásokon vehettem részt, hallottam számomra még ismeretlen filmekről, melyeket majd szeretnék megnézni. Az ismert filmeket pedig az előadások sokszínűsége következtében új megvilágításokban is látom és értelmezem. Jobban szerettem azokat az előadásokat, ahol az előadó felvette a nézővel a szemkontaktust és nem olvasott, preferáltam a filmrészleteket is tartalmazó, színes prezentációkat a szimpla szöveggel szemben. Sajnáltam a – különböző okokból – elmaradt témákat és saját fáradtságomat, ami miatt képtelen voltam az esti vetítésen és kerekasztal beszélgetésen részt venni. De nagyon szerettem, hogy a barátnőmmel Pécs csodás utcáit járva vagy épp a szállodában vagy csak az Árkádban ülve és az embereket figyelve beszélgettünk ezekről az élményeinkről.

Végül felsorolom a konferencia során levetített filmeket:

Regina (2013, rendezte: Groó Diána)

Máté-Passió (1965, rendezte: Czigány Tamás)

Részletek Ember Judit filmjeiből (2014, Vass Éva összeállítása)

Ítélet Magyarországon (2013, rendezte: Hajdú Eszter)

Egy év (2012-2014, rendezte: Sipos András)

Eltitkolt évek (2010, rendezte: Takács Mária)

Attention! Black metal! (2010, rendezte: Ruszák Miklós és Dobos Elvira)

 2014. november 23.                                                                                                                           Kiss Éva

Advertisements

Leave a comment

Filed under Uncategorized

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s